Elköltöztem, de szeretnék továbbra is klogos lenni… már legalábbis ilyen klog közeli – nem ezen a tárhelyen, de esetleg a henrietta klog domainjét átirányítva (kiderül, hogy lehet-e…) veletek maradni. 
Van saját tárhelyem, szóval ideiglenesen, ilyen kattintgatósan megoldva: wildgica.hu
Ezt pedig etessétek meg a feedolvasótokkal, amennyiben a továbbiakban is szeretnétek olyan formában követni: wildgica.hu/feed
Jelenleg a Zalai Borünnepeken vagyok. Már nagyon szeretnék beszámolni az elmúlt hetek fontosabb eseményeiről, de – annak ellenére, hogy a kemping egész területén van wifi – inkább hazaérkezve teszem majd meg, mert nem sokat ülünk a gép előtt, nagyon pörög ez a nyár… Egy ilyen rövidke helyzetjelentésre pedig igenis szükség volt. 
Az utóbbi hónapokban jóval több időt töltök Budapesten, mint Szombathelyen. Ma a metrón utazva vettem észre, hogy sokkal kisebb lett a személyes zónám, tehát az a távolság, amit mindenképpen tartanom kell az idegenektől, ha nem akarom kellemetlenül érezni magam. Anno persze olvastam Allan Pease Testbeszédjét (később ez könyvtár szakon tankönyvként is előkerült), amiből megtudtam, hogy kulturális tényezők is befolyásolják a különböző zónáink méretét. A csúcsforgalomban való gyakori tömegközlekedés miatt körülbelül 15 cm-es lett a személyes zónám ami azért furcsa, mert korábban az 1 méter sem volt elegendő nekem – nem illek már bele az európai “szabványba”.
Mint rendesen, zemberrel idén is elmentünk Miskolcra / Diósgyőrbe a Kaláka Fesztiválra. Nem könnyű leírnom a fesztivállal kapcsolatos érzéseimet, mert szeretném mérnöki pontossággal tenni azt – erre persze képtelen vagyok, az írásra születni kell(ett volna). Ha művész volnék – mondjuk festő – akkor egyszerűen csak ejtenék egy piros akvarell pacát a vásznamra s nézném, ahogy a vizessége miatt szétterjed, megnövekszik. (Emiatt nem vagyok festő, és épp ezért nem kedvelem Mondriant.) Nagyon elkanyarodtam… tulajdonképpen csak szemléltetni kívántam, hogy mennyire nehéz egy magamfajta, városban – sikátorok és nagy épületek közé szorulva – nevelkedett embernek elmesélni, hogy milyen volt az a néhány nap, amit minőségi társasággal, minőségi muzsikával és minőségi borokkal töltött el. Évek alatt nem tanultam annyit, mint az elmúlt három napban – nótákkal, történetekkel és szép (szebb) magyar beszéddel lettem gazdagabb. Részletezhetném, de sajnálnám, ha az elégtelen fogalmazásmód miatt veszne el, csorbulna meg az emlékeim bármelyik szelete. Így azok maradnak hát egyelőre az enyémek, de ha találkozom veletek és leülünk egy jó pohár bor vagy pálinka mellé, akkor továbbadom mindazt, amit tanultam és éreztem – hadd legyen mindenkié.
Jó pont a csigacsapatnak, hogy ilyen hamar válaszoltak – szűkszavúan ugyan, de a lényegre megkaptam a választ.
Tisztelt Levélíró!
A küldött és fogadott levelek – természetesen – törlődnek.
CsCs
Még egy mailt dobtam nekik, ha már ott ül az ügyeletes kocka a gép előtt.
Tisztelt Csigacsapat.hu!
Köszönöm a gyors választ! Még az a kérdésem, hogy az adatlapom az miért “öröklődik”? Hiszen más személy a virtuális állatok tulajdonosa…
Köszönettel
Igazából ez a kérdés már nem annyira fontos, ha valaki szintén nálunk tanul ugyanazon a szakpáron, mint én, ugyanaz a hobbija és külsőre is hasonlít rám, akkor használja egészséggel az adatlapomat. Vagy kapja be.
