Arról meg még nem is írtam, hogy kedden reggel elnökségit ültünk úgy SzoKHE szinten. Eddig ilyen terveink vannak erre az évre:
Eredeti bejegyzés a SzoKHE blogon.
Programozáson ülök 13:00-tól 16:00-ig. A tegnapi postom óta a teendőim gyakorlatilag duplájára nőttek… 
Nah, de panaszra semmi okom, hiszen ismertek: imádom, amikor 120%-osan el vagyok havazva. Furcsa egy lelkivilágom van nekem, úgy érzem… 
Azért az hihetetlen jó dolog ám, amikor az embernek a meló a hobbija is! Remélem ez így marad akkor is, ha már elvégeztem a sulit, és “rendes” / hivatalos / fizetős / egyébsatöbbi munkám lesz. 
A péntek délutáni melózás meg nem jön össze, mert szalagavatóra vagyok hivatalos. Majdnem kiment a fejemből. 
Számítógépes hálózatok gyakorlaton ülök éppen. Előadást ma nem tartottam, majd csak két hét múlva. Mára nem csináltam meg, lustiztam egy cseppet… dehogyis, csak olyan jól hangzik A holnapi napom viszont baromi sűrű lesz. 11:00-kor tali az intézetigazgatónkkal (akit még nem ismertek amúgy, na de itt a remek alkalom), aztán 13:00-tól 16:00-ig kedvenc programozásom a kedvencemmel. 
Utána beveszem magam a Forrásközpontba, ahol egy raklapnyi bibliográfiai leírást össze kell pakolnom – legkésőbb péntek estig el kell készülnöm vele. A szombat délelőttöt alvással cikkírással, a délutánt pedig macu farmerjének felszegésével fogom tölteni. Vasárnap délelőttre marad a mindenféle házimunka, délután pedig megírom a könyvtáros szakdolimhoz kapcsolódó izébigyó egy részét, vagymit. A hétvége utolsó estéjét pedig hisztérikus üvöltéssel fogom tölteni, ami kb. úgy hangzik majd, hogy “Hööööörrr, felmondooook!”. Hát, ilyen terveim vannak. 
A könyvtárosság mellett régóta szeretnék nyomdász is lenni. 
Most meg már még jobban. Hát ezt öröm végignézni:
Én tökre tudtam, hogy nem kedvel… mondjuk nem számít, aki sokat van előtérben, azt könnyebb nem kedvelni, mint aki mindig a háttérben marad. Ettől függetlenül kedvelem ezt a csoporttársamat is. Csak nem tudom, hogy továbbra is képes leszek-e leülni vele egy asztalhoz pl. a Bingóban. Amúgy is éreztem, hogy valami nem oké, na de az a minimum, hogy a szemembe kellene mondani, ha nem tetszik valami. Ha meg az sem tetszik ahogy próbálom összehangolni az órát, amikor távoktatásban vagyunk éppen, hát egészen nyugodtan helyet lehet cserélni velem! Lássuk, jobban menne-e…! Kritizálni nagyon könnyű, igen. Felvállalni a véleményünket ilyen rohadtul nehéz? (Bár kedves olvasóim ezt nem tudhatják, hiszen őszintén ideírnak mindig. )
Jó, hát asszem’ ilyen jelentéktelen kedvel – nem kedvel baromságokra kár is volt egy egész postot szentelnem. Többet valszeg’ nem fogok. 
